A Dunning–Kruger effektus

A Dunning-Kruger effektussal tudva-tudatlanul lépten-nyomon találkozunk az életben, különösen a mérhető tudásszintek esetén.

Ez egy olyan kognitív folyamat (pontosabban kognitív torzítás), amikor hibás döntéseket hozunk, rossz konklúziókra jutunk, de az inkompetenciánk meggátolja azt a meta-kognitív képességünket, hogy ezt felismerjük. Ennek eredményeként a kevésbé képzettek képzelt fölényben élnek, a jobban képzettek pedig képzelt hátrányban, ami ahhoz a furcsa helyzethez tud vezetni, hogy a gyengébb képességű emberek magasabbra tartják képességeiket mint a jobb képességűek. A kevésbé képzettek túlértékelik saját képességeiket, tehát önmagukat látják rosszul, a jobban képzettek viszont a többiek képességeit értékelik fel (a magukéhoz hasonló szintre), tehát másokat látnak rosszul.

Filozófusok több mint egy évszázada írtak már erről (pl. Russell), de kísérletileg csak tíz éve igazolta Dunning és Kruger, amiért aztán Nobel díjat is kaptak 2000-ben.

Elméletük szerint:

• Az inkompetens egyének általában túlértékelik saját kompetenciájukat a témában
• Az inkompetens egyének általában nem ismerik fel másokban a valódi kompetenciát
• Az inkompetens egyének általában nem ismerik fel magukban inkompetenciájuk (nagy) mértékét
• Ha egy inkompetens egyént sikeresen “felhozunk” egy jó tudásszintre, utólag általában felismerik saját korábbi inkompetenciájukat

Hogy ennek milyen gyakorlati haszna tud lenni? Fejlesztőként rengetegszer fordul elő velünk, hogy egy adott feladat esetén az alábbi hibákat vétjük:

• “Ó, ezt fél óra alatt megcsinálom” (inkompetencia)
• “Mi az hogy még nincs kész? Már egy órája dolgozol rajta, én fél óra alatt befejeztem volna!” (kompetencia)

Persze mindkét eset lehet valós, könnyen lehet hogy valóban csak fél órába kerül az adott feladat leprogramozása, de sokszor nagyon rossz egy fejlesztő időbecslése, főleg nagyobb projektek esetén. A Dunning-Kruger effektus észben tartása abban segíthet, hogy higgadtan, objektíven újra leüljünk átgondolni, újraidőzíteni egy-egy feladatot, a saját és mások tudásszintjét talán kicsit realistább módon figyelembe véve